Elment
Zayn
szemszöge
Hogy
mit mondott Perrie? Elment? De miért nem értek semmit. Valamit tettem volna?
Nem emlékszem. De azt tudom, hogy ha most nem megyek utána nagyon megbánom.
- Lou
kölcsön adod a kocsid? - néztem felé.
- O,
drágám elakarsz vinni randizni? - akart volna közelebb jönni Perrie de
eltoltam.
-
Dehogy, megyek Emő után és amikor visszajövők még látni se akarlak. - kiabáltam
rá mert nagyon megutáltam.
-
Zayn nyugodj le azt se tudod, hogy melyik repülőtérre ment - mondta Nessz.
- Nem
tudok itt maradni, utána megyek és visszahozom.
- De
tudod neki milyen rosszul esett... - hallgatott el.
- Mi?
Nessz mi esett neki rosszul? - kiabáltam
már megint pedig ő nem is hibás.
- Ne
ordibálj velem és inkább menj keresd meg mert nem én akarom ezt elmondani.
Fogtam a kabátom és Lou dobta a kulcsot én meg
itt se voltam. A kocsiig meg se álltam majd beszálltam és elhajtottam. Kb. úgy
150-el mehettem de senki se érdekelt csak ő. Csakis Emőt akartam visszakapni.
Hamar
megérkeztem a repülőtérhez és rohantam befelé, remélem itt lesz...
Emő
szemszöge
Csak
arra tudtam gondolni, hogy nem szerezhetek a bandának kellemetlenséget ezért
kell elmenjek. Legszívesebben sírni tudnék mert annyira rossz amit csinálok.
Elakarom hagyni Zayn-t aki mindennél többet jelent nekem. Az akinek
köszönhettem, hogy újra tudok bízni az igaz szerelembe. De vége kell legyen...
Így
gondolkoztam amikor egy hang ütötte meg a fülem...
- Emő
kérlek ne tedd!
Megfordultam
és maga Zaynnel álltam szembe. A szívem vadul kezdett verni mert nem
számítottam rá.
-
Zayn nem tehetek mást - néztem rá siránkozóan.
-
Miért akarsz elhagyni? Mi rosszat tettem kérlek mondd meg? - jött hozzám és
ölelt meg.
-
Halottam minden egyes szavát Paulnak, tudom hogyha most nem megyek el ti
veszekedni fogtok.
*KÉRJÜK A
ROMÁNIÁBA UTAZÓINKAT, HOGY KEZDJÉK MEG A FELSZÁLLÁST.
-
Nekem mennek kell, nem tehetek mást, vigyázz magadra. - adtam egy utolsó puszit
az arcára és könnyes szemmel ültem fel a gépre.
Zayn
szemszöge
Elment...
elment és én hagytam. Még végig néztem ahogy felszáll a gépe majd sírva
visszamentem a kocsihoz. Nagyon szerettem őt, még soha senki iránt nem éreztem
ilyet.
Haza
indultam de otthon a régi megszokott élet várt, mintha kiesett volna egy szakasz
az életemből és most tértem vissza a mennyországból. Bizony egyenesen a pokolba
érkeztem. Mindenki boldog megint csak én nem, bekell valljam még sose voltam
boldog kivéve most. Újra kell nézzem ahogy Lou és El szeretgetik egymást, ahogy
Nessz és Liam boldogok, és a többieknek is van mindig egy lány csak nem vallják
be a sajtó miatt.
Felballagtam
a szobámba de ott érdekes látvány fogadott.
- Na
hello szívi nem hoztad vissza őt? -nézett rám kárörvendően Perrie.
- Nem
képzeld nem tudtam de itt vagy te nekem. - most csak felejteni akartam.
Akart valamit mondani de nem engedtem mert
megcsókoltam. Kisebb nyögéseket eresztett ki ahogy a fenekét kezdtem markolni.
Majd a pólója alá nyúltam és simogattam a hátát Levettem róla a melltartóval
együtt, és a melleit kezdtem fogdosni mire szorosan hozzám bújt nyögve. Ő is
levette rólam a pólót és a hátamba eresztette a körmeit ami fájt de akkor nem
érdekelt. A nadrágját is levettem majd bugyin keresztül kezdtem izgatni mire
még jobban karmolt.
-
Baby kicsit finomabban – suttogtam a fülébe.
Erre
a 3 szóra el is ment majd a csípőmre ült és lefektettet az ágyra. Lassan
levette a boxerem és rám ült. Hangos nyögés hagyta el a szájunkat. Először
lassan kezdett rajtam mozogni de egy idő után megragadtam a csípőjét és én
diktáltam a tempót. Nem kellet sok, hogy elélvezzünk de egész idő alatt csak
Emőn tudott járni az eszem. Fáradtan rogyott rám Perrie én meg simogatni
kezdtem a hátát.
-
Mióta lettél ilyen gyengéd? – kuncogott.
- Emő
tanított meg rá…
Na az előző részhez csak 3 komi jött de kicsi rész szóval nem bánom. De ez hosszúra sikerült szóval kell vagy 5 komi a kövihez :D
