Mért pont te?

                                                                 Perrie Edwards!

És, hogy miért csak próbáltuk? Mert Hazza barátunk rontott be hozzánk.

- Harry mi a fenét keresel itt? - mászott le rólam Zayn. Nekem valahogy gyanús volt ez az egész mivel nem rég közölte velem, hogy akar engem.

- Paul hivat téged is - ezt amolyan vigyorral közölte. Itt valami erőst nincs rendben, vajon mit tett ez a hülye?

Lementek mind a ketten a konyhába én meg fél óra várakozás után úgy döntöttem, hogy lemegyek hallgatózni.

- Zayn ezt nem gondolhatod komolyan? Egy ilyen csajjal jársz Perrie után? - halottam Paul szavait.

- Most komolyan neked nem olyan mindegy? - védett meg Zayn - Sokkal jobban szerettem Perrienél.

- De kell vele szakíts mert a rajongok nagyon szeretik a Zerrie párost.

- Azt már nem, nem fogom elhagyni ilyen butaság miatt. - csapott Zayn az asztalra.

- Pedig muszáj lesz. - azzal felállt Paul az asztaltól és távozott.

Nekem hang nem jött ki a torkomon csak álltam az ajtó mögött hallgatózva és folytak a könnyeim. Most kell szakítsunk Zaynnel csakis a rajongok miatt?

- Mi a baj Emő? - hallottam Nessz hangját.

Nem mondtam semmi csak behúztam a közeli fürdőbe és elmondtam neki mindent. Nagyot nézett mikor megtudta, azt mondta, hogy ő nem ilyennek ismerte meg Pault de ezek szerint nagyot tévedett.

- Most mit tegyek? Csak így hagyjam el Zaynt ? - könnyeztem még mindig.

- Nocsak, látom nagyon megszeretted. Pedig régebb azt mondtad, hogy nem hiszel a mély szerelembe ilyen fiatal korba.

- Nessz, tévedtem belátom de ez így nem mehet... - akadt el a szavam.

- Most mire érted ezt? - nyitotta nagyra a szemeit.

- Elmenni, elmenni és vissza se jönni.

- Nem teheted ezt Zaynnel - simogatta meg a hátam.

- Pontosan, nem tehetem ezt vele. Nem hagyhatom, hogy veszélybe kerüljön a csapat miattam. A sok rajongott nem hagyatom, hogy elveszítsék - felálltam majd az ajtó fele mentem, ki a fürdőből majd a szobámba.

Ott pakolni kezdtem. Fogalmam se volt hova fogok menni de el innen az biztos...

Már készen voltam a pakolással és csendesen lépkedtem le a bejárati ajtó fele. Nagyon csendben mentem nehogy valaki meghalljon. Szerencsémre senki sem vett észre így távoztam a házból.

10 perccel később...

- Nem láttátok Emőt? - szólalt meg Zayn.

- Minek neked ő amikor itt vagyok én ?- ölelte volna meg Perrie de ő eltolta magától (még szerencsére ).

- Őt szeretem ezt nagyon jól tudod. - vetett egy mérges pillantást Zayn.

- Úgy kb. 10 perce láttam a repülőtér fele menni.... - mondta gúnyosan Perrie.

Remélem most is meglesz az 5 komi és bocsi, 

hogy ilyen későn hoztam de dogákra tanultam.