Mért pont te?

                Na de ezt...

Lassan muszáj volt eltolnom magamtól mert soknak éreztem amit csinálunk.

- Most mi a baj kicsim? - próbált újra megcsókolni.

- Zayn, neked barátnőd van és én most tényleg nem akarnék egy ilyen kapcsolatot.

- És ha barátnőm van? Egy se számit semmit nekem.

- Hogy mondhatsz ilyet? - néztem rá mérges tekintettel.

- Nem szerettem őket és kész - vont vállat - Csak egy dologra jók.

Hogy mekkora paraszt tudd lenni. Most kiábrándultam belőle. Engem is ilyennek használna csak???

- Tudod mit, egy szemét vagy - azzal ellöktem magamtól és egyedül elindultam Nessz felé. - A cuccaimat kérlek vidd el.

- Téged is elfoglak - fogta meg a karom.

- Azt már nem, hagyjál.

Így egyedül elindultam az új lakásom fele. Nessz megmondta, hogy ne kavarjak Zaynnel de én szokás szerint nem hallgattam rá. Annyira fájt amit mondott, sírni tudnék.

Amikor oda értem kopogtatni akartam de fölösleges mert nincs senki itthon, azt mondták elmennek.

Kinyitottam az ajtót és a konyha fele indultam valamit enni. Ahogy közeledtem egyre érdekesebb hangok ütötték meg a fülem. Odaérve először csak óvatosan benéztem és megpillantottam Nesszt meg Liamet ahogy csók csatát vívnak szimpla fehérneműbe. Mondanom se kell mennyire ledöbbentem.

- Khm... kicsik is vannak itt- léptem be.

- Ilyen hamar lerendeztétek Zaynnel? - csodálkozott Liam.

- Mit? Hisz csak segíteni jött - forgattam meg a szemeim.

- Ja de jól vagy? Elég letörnek tűnsz.

NEM, dehogy vagyok jól hisz most vesztem össze azzal a sráccal akibe épp szeretek bele.

- Igen, persze de ti szerintem jobb ha a szobába folytassátok - kuncogtam.

- Ne szemtelenkedj - szökött le Nessz az asztalról és öltözni kezdett.

- Bocsi, bocsi - fogtam magam és eljöttem mert nem akarom nézni ahogy falják egymást.

Visszamenve a nappaliba rájöttem már mindenki itthon van. Niall épp tv-t nézett és kajált.

- Na szia, mizu? - kérdezte barátságosan.

- Hello, semmi érdekes - huppantam le mellé. - Veled?

- Nagyon kajás vagyok és itthon kezd elfogyni a kaja - már szinte sírt.

- Nem csodálom hisz minden percbe eszel - néztem rá amolyan intelligens fejjel.

- Szia El vagyok Louis barátnője – ült le mellém egy szép lány.

- Örvendek már ismerlek hisz sokat meséltek a srácok rólad – mosolyogtam felé.

- Eltudom képzelni, és itt fogsz lakni?

- Igen de külön szobába szóval nem kell semmi rosszra gondolni.

- Figyu én nem tartom jó ötletnek, hogy egyedül aludj. Tudod éjjel nagyon félelmetes itt – állt meg Harry mellettem.

- Szellemek esetleg nem járnak? - pimaszkodtam.

- Na Harry hagyd már szegényt, nem bukik rád nem tudod felfogni? - oltotta Zayn Harryt.

- Hát tudod még nagyon sok személy nem bukik egyesekre.

Nem voltam kíváncsi rá ezért felmentem a szobámba és inkább felhívtam Alint. Tudom nem szabadna de nem tudok mást tenni...

- Szia - köszöntem.

- Emő? - csodálkozott.

- Igen, én vagyok hogy vagy?

- Jól de hogy,hogy felhívtál?

- Tudod ma elmehetnénk valahova van kedved? - tudom nem egy csaj kellene ezt kérdezze de ezt nálunk  megengedett.

- Dehogynem, mikor menjek utánad? - kérdezte lelkesedve.

- Kb fél óra múlva a régi parknál.

- Ott leszek szia - tette le a telefont.

Esti program kipipálva de még kikell találjam, hogy szököm meg. Már lassan eltelt az a fél óra úgyhogy indulnom kellene.

Kiléptem a szobámból reménykedve nem vesz észre senki és semmi. Lábbujj hegyem osontam le a lépcsőn de valaki hirtelen elkapott .

- Hova indulsz? - néztem fel Zayn nagy szemeire.

Köszönöm, hogy ennyien olvassátok és köszönöm Nessznek, hogy segített:)

Legyen 4 komi és 35 megtekintés. Kövi rész csak vasárnap lesz szóval addig tessék összehozni mert nagyon érdekes rész lesz ;)